Év elején, akik részt vettek az Évindító üZENEt koncertünkön, már hallhatták a Trónok harca fő témájának átiratát a mi olvasatunkban, zongorára és hegedűre. Ebból a koncertfelvételből és a film néhány jelenetéből vágtunk most össze egy videót – az Évindító koncerten készült hangfelvétellel.
A sorozatnézésről
A személyes véleményem az, hogy a sorozatnézés általában időrablás, mert a különböző TV szériák úgy vannak kitalálva és megszerkesztve, hogy az embert teljesen odakössék a képernyő elé, majd miután vége az adott résznek teljes lázban égve várjuk a következő epizódot. Természetesen közben dőlnek a reklámok, de ebbe most ne menjünk bele. Önmagában nincs baj persze egy-egy sorozattal, viszont míg egy film 1-2 órában szórakoztat / közvetít egy üzenetet vagy értéket (jó esetben), addig egy sorozat mindezt a végeláthatatlan időkig teszi és nagyon sok időnk rámegy – nem beszélve arról, hogy valószínűleg akad a részek között szép számmal gyengébb színvonalú rész is. Nem a sorozatnézéssel van tehát baj, hanem a “rendszerrel”. Hogy odaköt, kissé függővé tesz és sok időt el lehet ütni vele.
A Trónok harca zenéje, avagy a filmzenék erejéről
Aztán erre tesz még rá egy lapáttal a filmzene: sok olyan filmzene van, ami szinte híresebb lett a filmnél, melyhez készültm, vagy éppen annak hatására lett híres egy film. A Trónok harcánál sincs ez másképp, és erre az élő példa én magam vagyok: egyetlen részt sem láttam a sorozatból, mégis, a Trónok harca zenéje az egyik kedvencem mostanában, ha a pop és klasszikus zene keverékében, mint zenei műfajban gondolkozunk. Többen is mondták a környezetemben, hogy elég sok durva jelenet található a filmben és jóérzésű ember nem tudja sokáig nézni. Én megkönnyítettem a dolgomat: el se kezdtem. 😀 Egyébként a közvetlen környezetemben is van, aki azt mondta, hogy főként a zenék miatt nézte a sorozatot – tegyük hozzá, feltehetően nem ő az egyedüli, aki így van ezzel.
Reményeim
Remélem, hogy egy tudatos ember képes elkülöníteni egy filmet a zenéjétől. Remélem, hogy – amennyiben tényleg egy erőszakos és durva sorozatról van szó (és valljuk be, a beharangozó videók vágása közben láttam jópár ilyen mozzanatot) – nem kezdi el valaki nézni a Trónok harcát csak azért, mert megtetszett neki a filmzene átiratunk. Ha úgy vagy ezzel, hogy tetszett a zene, és lehet elkezdenéd kíváncsiságból nézni a sorozatot, akkor inkább most mondom: ez az élmény nem a sorozat élménye. Ez az élmény a zene élménye. Így önmagában.
Remélem nem magát az amúgy is népszerű – és valószínűleg a nézőre nem túl jó hatással bíró – sorozatot népszerűsítjük még jobban, hanem így kiragadva egy nagyszerű zenét, Ramin Djawadi alkotását tudjuk megismertetni még több emberrel. Úgy érzem, hogy a Trónok harca sorozat sikerének egy jelentős részét a zenéje adta. És ami jó, azt bizony el kell ismerni. Ezért is játsszuk Bálinttal oly szívesen ezeket a dallamokat.
Jó szórakozást kívánok e filmzene feldolgozásunkhoz!
Balázs